Tánc
Ha élsz táncolsz...Ha táncolsz élsz!!!
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
A hastánc valószínűleg a világ legrégebben ismert és feljegyzett táncformáiból alakult ki. Az ókori Egyiptomban és a sumérok földjén már találtak olyan tárgyakat, eszközöket, amelyek táncosokat ábrázoltak.
A korai civilizációkról úgy tartják, hogy a táncokat az istenek imádása és vallásos szertartások során adták elő. A tánc akkoriban, sőt még manapság is valószínűleg a termés elvetését és betakarítását imitálta, az áldást és gyógyulást segítette elő, valamint felkészítette a nőket a gyermekszülésre, a nászéjszakára, de más világi szórakozás előtt is alkalmazták.
A tánc gyökerei Indiában keresendők. A XI. század környékén vándorló csapatok (romák) indultak innen Pakisztánon és Afganisztánon keresztül a Perzsa- és az Arab-öböl vidékére, Egyiptomba, Afrika déli részeire, Törökországba, a Kaukázus vidékére, vagy Kelet-Európába, Oroszországba, illetve, Nyugat-Európába, Spanyolországba. Amerre aromák haladtak, meghonosították zenéjüket, táncukat, s e táncok útközben keveredtek az adott ország már meglévő táncaival.
E közös elemek megfigyelhetők a roma táncokban (pl. erőteljes dobolás), és a spanyol flamenco táncban is (pl. a felsőtest és a csípő elkülönülő mozgása, ujjcintányér használata).
Ma Közel-Keleten és Észak –Afrikában a keleti táncok jelentős részét kizárólag nők táncolják. Ezekben az országokban a nemek még mindig elkülönülnek egymástól. A férfiak és nők külön szórakoznak. Azokat a táncosokat, akik férfi közönség előtt táncoltak, mindenki lenézte és megvetette, de akadtak kivételek is. Egyiptomban például szokás táncosokat hívni az esküvőkre, akik a vendégek tiszteletére műsorszámot adnak elő.
Marokkóban a Schikhatt táncosokat azért hívják, hogy megismertessék az ifjú arát mindazzal, amit a nászéjszakán elvárnak tőle. A táncot- amelyet kizárólag férjezett asszonyok adhatnak elő, mivel kizárólag ők rendelkeznek érzéki ismeretekkel – átszövi a humor.
A férfiak szintén táncoltak mind az USA-ban, minid a Közel-Keleten. Az Egyesült Államokban előadott stílusok általában sokkal nyugodtabbak, a Közel-Keleten viszont a jóval férfiasabb, erőteljesebb változásokat részesítik előnyben. A férfiak hosszú köpenyt, ún. djellabiyast viselnek ruhájuk fölött. Ez azonban nem mindig volt így. Egyiptomban és Törökországban hosszú időn keresztül a férfiak is női ruhát hordtak tánc közben és nyilvánosan is táncoltak, amelytől azonban a nőket tiltották. Törökországban ezeket a híres és népszerű férfi táncosokat még ma is kocheknek hívják.
Ma a tánc számtalan változatban és értelmezésben van jelen a világ minden táján, és lelkes világhírű művészek tevékenykednek azon, hogy a tradicionális formákat életben tartsák. (Pl.: Morocco, Eva Cernik, Elizabeth Artemis Mourat, Laurel Victoria Gray, Kay Hardy Campbell, Aisha Ali és Robyn Friend.
A korai civilizációkról úgy tartják, hogy a táncokat az istenek imádása és vallásos szertartások során adták elő. A tánc akkoriban, sőt még manapság is valószínűleg a termés elvetését és betakarítását imitálta, az áldást és gyógyulást segítette elő, valamint felkészítette a nőket a gyermekszülésre, a nászéjszakára, de más világi szórakozás előtt is alkalmazták.
A tánc gyökerei Indiában keresendők. A XI. század környékén vándorló csapatok (romák) indultak innen Pakisztánon és Afganisztánon keresztül a Perzsa- és az Arab-öböl vidékére, Egyiptomba, Afrika déli részeire, Törökországba, a Kaukázus vidékére, vagy Kelet-Európába, Oroszországba, illetve, Nyugat-Európába, Spanyolországba. Amerre aromák haladtak, meghonosították zenéjüket, táncukat, s e táncok útközben keveredtek az adott ország már meglévő táncaival.
E közös elemek megfigyelhetők a roma táncokban (pl. erőteljes dobolás), és a spanyol flamenco táncban is (pl. a felsőtest és a csípő elkülönülő mozgása, ujjcintányér használata).
Ma Közel-Keleten és Észak –Afrikában a keleti táncok jelentős részét kizárólag nők táncolják. Ezekben az országokban a nemek még mindig elkülönülnek egymástól. A férfiak és nők külön szórakoznak. Azokat a táncosokat, akik férfi közönség előtt táncoltak, mindenki lenézte és megvetette, de akadtak kivételek is. Egyiptomban például szokás táncosokat hívni az esküvőkre, akik a vendégek tiszteletére műsorszámot adnak elő.
Marokkóban a Schikhatt táncosokat azért hívják, hogy megismertessék az ifjú arát mindazzal, amit a nászéjszakán elvárnak tőle. A táncot- amelyet kizárólag férjezett asszonyok adhatnak elő, mivel kizárólag ők rendelkeznek érzéki ismeretekkel – átszövi a humor.
A férfiak szintén táncoltak mind az USA-ban, minid a Közel-Keleten. Az Egyesült Államokban előadott stílusok általában sokkal nyugodtabbak, a Közel-Keleten viszont a jóval férfiasabb, erőteljesebb változásokat részesítik előnyben. A férfiak hosszú köpenyt, ún. djellabiyast viselnek ruhájuk fölött. Ez azonban nem mindig volt így. Egyiptomban és Törökországban hosszú időn keresztül a férfiak is női ruhát hordtak tánc közben és nyilvánosan is táncoltak, amelytől azonban a nőket tiltották. Törökországban ezeket a híres és népszerű férfi táncosokat még ma is kocheknek hívják.
Ma a tánc számtalan változatban és értelmezésben van jelen a világ minden táján, és lelkes világhírű művészek tevékenykednek azon, hogy a tradicionális formákat életben tartsák. (Pl.: Morocco, Eva Cernik, Elizabeth Artemis Mourat, Laurel Victoria Gray, Kay Hardy Campbell, Aisha Ali és Robyn Friend.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 5
Tegnapi: 2
Heti: 37
Havi: 170
Össz.: 14 926
Látogatottság növelés
Mai: 5
Tegnapi: 2
Heti: 37
Havi: 170
Össz.: 14 926
Látogatottság növelés
Tánc - © 2008 - 2024 - tancforever.hupont.hu